„A reggel bölcsebb, mint az este” - Miért ne feküdjünk le haraggal?
Volt már olyan, hogy este még forrt benned a düh, teljesen biztos voltál benne, hogy igazad van, és zsigerből még folytattad volna a vitát… aztán reggel felébredve már egészen máshogy láttad az egészet? Vagy pont az ellenkezője történt: lefeküdtél egy veszekedés után, abban bízva, hogy majd alszol rá egyet - és másnap valahogy még rosszabb lett. Nehezebb volt megszólalni, nehezebb volt közel kerülni, és a feszültség nem eltűnt, hanem inkább benned maradt. Ez az a fajta érzelmi maradványfeszültség, amikor a konfliktus nem zárul le, hanem velünk marad. Nekem a szüleim azt tanították, hogy sosem fekszünk le haraggal. Ez persze nem azt jelenti, hogy nálunk ne lettek volna veszekedések – sőt, sokszor pont estére csúsztak félre a dolgok. De mindig volt egy törekvés arra, hogy ne a legnagyobb feszültségben váljunk el egymástól estére. Nem feltétlenül oldottunk meg mindent, de igyekeztünk csillapítani a kedélyeket, mielőtt lefeküdtünk. Felnőttként kezd igazán érthetővé válni, hogy ennek miért ...
